Nógrádi várak
Hollókő vára
Hollókő ideális kirándulási célpont akár családosoknak is. Ez az egyetlen magyar falu, amely a UNESCO világörökség listáján szerepel, és így világszerte híres. A 17-18. században kialakított palóc falu a népi építészet és a 20. századot megelőző falusi élet rendkívüli példája, amelyet eredeti állapotában sikerült megőrizni.
Érdemes felfedezni a Hollókő fölé magasodó, komor és sötét várromot is. A Szár-hegyen magasodó várrom története egészen a 13. századig nyúlik vissza, de legendája szerint az ördög és egy boszorkány alkotása, akik egy gyönyörű lányt megmentettek Kacsics András karmaiból úgy, hogy kőről kőre hollók segítségével építették a várat erre a hegyre.
A vár a történelem során többször gazdát cserélt, tulajdonosa volt Csák Máté, Károly Róbert, Széchenyi Tamás és a husziták vezére, Giskra is. A vidéken magyarok és törökök is harcoltak érte, de I. Lipót uralkodása idején, 1711-ben a Szatmári béke következtében leromboltatták. A romvárat részben helyreállították, és 1996 óta látogatható, 30 éves felújítási munkák után. A dombtetőre keskeny út vezet az ófaluból, amely kellemes sétával elérhető. A külső várudvaron, amelyet egykor csak felvonóhídon lehetett megközelíteni, sok kincskeresőt vonzott a sziklába vájt ciszterna, ahol állítólag Csák Máté és a törökök is sok kincset rejtettek el. A vár vastag, hűvös falai között látogatható a vár első urának és családjának emlékkiállítása, egy fegyverterem, ahol 11-16. századi fegyvereket láthatunk, valamint egy meghitt várkápolna.
De talán a leglenyűgözőbb élmény a toronyból nyíló kilátás, ahonnan gyönyörű panoráma tárul elénk a Cserhát dombjaival és a falu bájos látványával.
Nógrád vára
A híres nógrádi vár magasodik a Börzsöny mélyén fekvő táj felett. Ezt a kővárat a 11. században építették, és ezáltal ma hazánk legősibb, szabálytalan alaprajzú kővárává vált. A Börzsönyben, az Ipoly folyó által körülvett területen fekvő Nógrád község elnevezését is a vártól kapta, amely egy magas fennsíkon emelkedik ki a környező vidékből.
A birtokot évszázadokon keresztül királyi kezekben tartották, de később Árpád-házi IV. (Kun) László ajándékozta a Váci egyházmegyének. A belsővár sarkában, mély szárazárokkal körülvéve, épült fel, és a 15. század második felében Báthory Miklós váci püspök által emeltett épületek csonka maradványai ma is láthatók. Ebben az időszakban épült meg a nagy, három emelet magas öregtorony is. A korabeli feljegyzések szerint a magas lakótorony mellett Jacobus Tragurinus, a dalmáciai építőmester reneszánsz díszítéssel ellátott palotaszárnyat is épített, felszerelve minden kényelmi berendezéssel. Hunyadi Mátyás király udvari építésze, Giovanni Dalmata is dolgozott a munkálatokon. Az 1483-as dátummal ellátott Báthory-címer, melyet a belsővár feltöltött árkában találtak, az építkezések végét jelzi, és sárkányos, farkasfog díszítéssel büszkélkedik.
A külsővár védelmét eleinte ágyúrondellák biztosították, majd a 17. századtól óolasz típusú bástyák. Az erődítés 1544-ben a közeledő törökök elől elhagyatottan maradt, és csak körülbelül ötven évvel később sikerült visszafoglalni. Az Oszmán Birodalom csapatai ismét megszállták 1663 őszén, miután a királyi zsoldosoknak 27 napos ostrom után fel kellett adniuk a várat. Az 1685-ös évben egy nyári vihar során villám csapott a belsővár magas öregtoronyába, felrobbantva az ott tárolt puskaport. A hatalmas detonáció teljesen megsemmisítette a belsővárat, ami gyakorlatilag elveszítette katonai jelentőségét.
1997-ben a várat részben helyreállították, így egy különleges látnivalóként tekinthető meg, és gyönyörű panorámát nyújt a környező vidékre.
Salgó vára
A Kacsics nemzetség Simon bán ágának tagjai építették valamikor a tatárjárás után a várat. Sajnos, nem kerülte el a törökök ostromát. Erről kapunk egy érdekes mondatot, mely szerint 1554 őszén egy reggel a várat lakói egy hatalmas ágyú sziluettjét vették észre a szomszédos hegytetőn. Hamarosan egy török követ is érkezett, aki bejelentette, hogy ha nem adják meg magukat önként, Kara Hamza bég a gigantikus fegyverrel elpusztítja a várat. A várat ekkor hagyták el az ellenségnek, hiszen ellenállásuknak nem lett volna értelme. Később, a törökök távozása után fedezték fel, hogy az „ágyú” valójában csak egy nagy fatörzs volt, amit kerekekre raktak.
1593-ban sikerült csak kiűzni a törököket, de ekkorra már az épület súlyosan megsérült, és stratégiai jelentőségét is elvesztette. Pusztulását a Habsburg várrombolás tetézte, amikor a közeli Boszorkányhegyről ágyúzták szét 1593-ban. Annak ellenére, hogy az épület állapota igen leromlott, még meglepően jó állapotban van. Ma már csak a megmaradt torony látható a várból.
Drégely vára
Drégely vára a Börzsöny északi részén, egy 444 méter magas vulkanikus sziklacsúcs tetején található, megegyező távolságra fekszik Drégelypalánk és Nagyoroszi községektől, körülvéve a zöldellő hegyeket.
Az épületet eredetileg a Hontpázmány nemzetség építtette IV. Béla király rendelkezésére. A várat 1311-ben Csák Máté és seregei elfoglalták, és tíz évig tartották, amíg a király tulajdonjogot szerzett rajta. Később Zsigmond király elzálogosította, de 1438-ban visszavásárolta a király. Ezután az esztergomi érsek tulajdonába került, aki, Pálóczy György, megerősítette és kibővítette a várat, és nyári vadászkastéllyá is használta.
A várat különösen fontossá tette a török betörések korszaka, amikor Szondy Györgyöt nevezték ki várkapitánynak. 1552. július 6-án Ali budai pasa több mint tízezer emberrel megérkezett a várhoz és körülvette azt. A török ultimátumot adott, de Szondy nem hajolt meg előtte, aminek eredményeként a törökök pár nap alatt lerombolták a várat. Július 9-én Mártont, a nagyoroszi papot küldte az újabb ultimátummal, de Szondy továbbra sem fogadta el a kapitulációt. Ahelyett, hogy engedett volna, Szondy két apródját, Libárdyt és Sebestyént, két török fogollyal együtt elküldte a pasa táborába, hogy megmentse életüket és neveljen belőlük derék vitézeket. Cserébe két magas rangú török hadifoglyot adott. A végső ostrom előtt Szondy felgyújtotta az értékeket, majd hősies küzdelemben életét áldozva védelmezte a várat az óriási túlerőben lévő török csapatokkal szemben. Az összes várvédő életét vesztette, de a pasa tisztelte Szondy bátorságát, és díszes temetést rendezett a várkapitánynak, majd sírja felett kopjafát állított.
A lerombolt Drégelyvárat a törökök többé nem használták, inkább a faluban építettek maguknak egy erős palánkvárat, aminek a falu is a nevét adta: Drégelypalánk.
A várat kizárólag gyalogosan lehet megközelíteni, több jól járható turistaút vezet oda. A legalkalmasabb megközelítés Drégelypalánk vagy Nagyoroszi felől indul.
Somoskő vára
A Somoskői vár Magyarország és Szlovákia határán emelkedik, 526 méteres magasságban. A vár közvetlenül Somoskő falu, amely korábban önálló község volt, de most Salgótarján településrésze, határain túl, Szlovákia területén fekszik. A vár története a 13. század végére vezethető vissza, amikor a Kacsics nemzetség építette. A várat később több tulajdonosváltás is érintette, beleértve a Széchenyi családot és a Losonczy családot is.
1554-ben a törökök elfoglalták a környező várakat, de Somoskő több mint húsz évnyi kitartó védekezés után visszahódította a területet. Ekkor Losonczy István özvegye élt itt két lányával, és a fiatal költő, Balassi Bálint is találkozott a családdal. Szerelme azonban viszonzatlan maradt, és versekben fejezte ki csalódását, melyek a Júlia-versek néven ismertek.
A 16. század végén Somoskő vára ismét a keresztények kezére került, de a Rákóczi-szabadságharc idején elvesztette stratégiai fontosságát. A vár mai külsejét 1970-ben kapta.
Érdemes megjegyezni, hogy bár a környék Magyarországhoz tartozik, a vár bejáratához érve már Szlovákia területén vagyunk. A vár környékén barangolva lenyűgöző bazaltorgonákat is megtekinthetünk, melyeket a bejárat melletti lejtős úton néhány perces séta után érhetünk el. Továbbá érdemes felkeresni a vár alatt álló Petőfi kunyhót.